Cégünk alapításakor és a webáruház elindításakor célul tűztük ki a pálinkával kapcsolatos ismeretek terjesztését és a közösségépítést is.
Ezért úgy döntöttünk, hogy egy olyan cikksorozatot publikálunk "Tudástár" néven, amely a későbbi, remélhetőleg interaktív kommunikációnk tárgya lesz önökkel, veletek.
Az első néhány részben fogalommagyarázatokat osztunk meg a pálinkára és a kapcsolódó témakörökre vonatkozóan azért, hogy egy nyelvet beszéljünk, illetve a később csatlakozóknak legyen hova visszanyúlnia, valamint a pálinkakészítéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat közlünk.
Mindezt egyfelől azért tesszük, hogy mindenki számára valós tartalmat nyerjen a főzés szabadsága, és tudjon is legalább megfelelő pálinkát készíteni, ezáltal csökkentve az ihatatlan pancsokat készítők és forgalmazók magas számát, másfelől pedig azért, hogy mindenki megismerhesse, hogy miből és hogyan készül az a pálinka, ami lehetővé teszi a kulturált fogyasztást és méltó is arra.
Érdemes hetente benézni, tervezetten ilyen időközzel közlünk majd új bejegyzéseket.
Sorozatunk első részében a pálinka fogalmát ismertetjük. Olyanokat, amelyek segítenek tisztán látni és eldönteni, hogy érdemes-e belevágni saját pálinka készítésébe, vagy inkább más magánszemélyektől, illetve kereskedelmi főzdéktől (amelyek termékeit mi is forgalmazzuk) megvásárolni ezt az "alapvető élelmiszert".
Kezdjük azzal, hogy mi tekinthető pálinkának!
Hivatalosan csak az a gyümölcspárlat vagy törkölypárlat nevezhető pálinkának, amely megfelel a Magyar Élelmiszerkönyv és a vonatkozó Pálinkatörvény (2008. évi LXXIII. törvény) szigorú előírásainak. A többi hasonló termék valódi elnevezése párlat, kereskedelmi forgalomban többnyire szeszesital szerepel a címkén.
Nézzük, mik a megfelelési feltételek ahhoz, hogy egy párlatot pálinkának nevezhessünk!
1. Kizárólag Magyarországon termett és termelt nemes vagy vadgyümölcsből, illetve szőlőtörkölyből készülhet. Gyümölcsvelő felhasználható, sűrítmény, szárítmány vagy aszalvány azonban nem használható fel hozzá alapanyagként.
Ami már nem törvényi előírás, viszont jelentősen befolyásolja a minőséget, és "csak" mi tennénk hozzá ehelyütt, az az, hogy minőségi pálinka csak olyan gyümölcsből készíthető, ami élelmiszer-minőségű, vagyis leegyszerűsítve olyan, amit szívesen el is fogyasztanánk. Az nem életszerű, hogy valaki egyesével kivagdalja pl. a rothadt részeket, bár természetesen lehetséges, tehát a hullott és a vásárolt gyümölcsöt át kell vizsgálni felhasználás előtt.
2. A gyümölcs cefrézésének, erjesztésének, lepárlásának, pihentetésének, érlelésének és a palackozásának is Magyarország területén kell megtörténnie. Ehhez nincs mit hozzátenni, szerintem érthető.
Ami fontos, hogy az itt felsorolt pontok "és" kapcsolatban állnak egymással, tehát pl. az import málnából készült párlat nem nevezhető pálinkának.
3. A pálinkához semmilyen hozzáadott cukor (sem a cefrézéskor, sem utólag), répacukor, méz, ízesítő- vagy színezőanyag nem adható. Nem hígítható mezőgazdasági eredetű tiszta etil-alkohollal (nem lehet "finomszesszel" növelni a mennyiséget). Ezen (is) elbukik rengeteg termék, ugyanis cukor nem használható fel a cefrézéshez sem.
4. A késztermék palackozási alkoholtartalmának legalább 37,5% V/V-nak kell lennie. Legfeljebb 86% V/V alkoholfokú lehet (a lepárlás során sem finomítható ezen érték fölé, hogy a gyümölcs aromái megmaradjanak).
Ez utóbbi érték, bár durvának hangzik, aromatornyos lepárlással (amiről később még lesz szó) elérhető. Természetesen nem így kerül forgalomba, hanem szűrt vagy desztillált vízzel hígítva, ami a késztermék esetében megengedett. A legtöbb főzde 40 százalékosra "lövi be" az alkoholtartalmat, aminek alapvetően adózási oka van. Erről is lesz szó később.
5. A pálinka az Európai Unióban védett földrajzi árujelző. Ezt a megnevezést kizárólag Magyarország (valamint négy osztrák tartomány, de ők kizárólag a helyi kajszibarack-párlatra) használhatja.
Ez is egy fontos kritérium, hiszen világos, hogy pl. Erdélyben senki nem készíthet úgy pálinkát, hogy azt rá is írja a palackra, ugyanis hivatalosan az "csak" gyümölcspárlat.
6. Ha a címkén külön jelölés szerepel, annak is megvannak a jogszabályi feltételei:
- Ágyas pálinka: Gyümölccsel együtt érlelték legalább 3 hónapig. 100 liter pálinkához legalább 10 kg érett vagy 5 kg aszalt gyümölcságy szükséges. (Ez azért fontos, mert magának a pálinkának az elkészítéséhez aszalvány nem használható, de az ágyas pálinka előállításához - kizárólag gyümölcságyként - igen.
- Érlelt pálinka: Fahordóban érlelték (1000 liternél kisebb hordóban legalább 3 hónapig, nagyobb hordóban legalább 6 hónapig).
- Ópálinka: Fahordóban érlelték (1000 liternél kisebb hordóban legalább 1 évig, nagyobb hordóban legalább 2 évig).
- Kisüsti pálinka: Legfeljebb 1000 literes, rézfelületet is tartalmazó szakaszos lepárlóberendezésben, kétszeri lepárlással készült.
És mégegyszer: Minden olyan ital, amely akár minimális hozzáadott cukrot, aromát vagy finomszeszt tartalmaz, vagy külföldi gyümölcsből készült, törvényesen csak szeszes ital vagy gyümölcspárlat nevet viselheti, pálinkának nem nevezhető.
Gondoljuk, hogy a fentiek segítettek megérteni, hogy sok házi párlat elbukik a fenti pontok valamelyikén. Ez az egyik oka annak, hogy a "hivatalos" (valójában csak a minőségi kritériumoknak megfelelő) pálinka más árkategóriában mozog, mint a házi párlatok. Az adózásról majd külön részben értekezünk.
Jövő héten folytatjuk! Spoiler: Az eredetvédett pálinka fogalmával és fajtáival.
