Házi főzésű vagy kereskedelmi célú főzésben készített pálinkát válasszunk? Esetleg időnként mindkettőt? Különböző álláspontok feszülnek egymásnak aszerint, hogy kinek mi a (leg)fontosabb. A minőség, a hagyományok, az ismert márka, a megszokott beszerzési forrás, netán a választék? Fontos döntési szempontok, melyek mellett megjelenik még egy meghatározó tényező: az ár.
Amióta a házi pálinkakészítés legális tevékenységgé vált Magyarországon, időről-időre felmerül a kérdés, hogy ez helyes lépés volt-e, illetve ha az volt, milyen adóteher mellett volt (lett volna) célszerű megvalósítani. Politikai "törésvonalat" is képezett ez a kérdés, hiszen a házi párlatok főzésének adómentességét az EU eredetileg ellenezte, de végül ugyanaz a Bizottság két évvel ezelőtt arra jutott, hogy ezt megengedi a tagállamoknak, így jövő évtől Magyarországon a saját fogyasztásra otthon főzött pálinkát adó nem terheli. Mindez a bérfőzésre is igaz, amennyiben saját fogyasztásra történik. A főzőberendezés és a főzés bejelentési kötelezettsége viszont marad, utóbbi teljesítése azért is fontos, mert a hatóság a párlatra ennek révén tud származási igazolást kiállítani.
A döntés tehát megvan, elvileg a házi főzés is szabályozott keretek között marad, mind a főzőberendezés, mind a lefőzött párlat mennyisége a hatóságok (a helyi jegyző, illetve a NAV) által elvileg ellenőrizhető.
Mivel mi a jó minőségű pálinkák mértékkel történő fogyasztása mellett tettük le a voksunkat, először járjuk körbe, hogyan hathat mindez a minőségre.
Kiindulva a "legalizálás" (nevezzük így a folyamatot) előtti állapotokból, feltehetően csökkent az a mennyiség, amelyet teljesen feketén, nemcsak az adózási szabályokat, hanem a minőségi követelményeket is figyelmen kívül hagyva gyártanak. Természetesen nem szűnt meg teljesen, hiszen abban a berendezésben, amiben előállítható 86 liter párlat, a többszöröse is könnyen előállítható.
Továbbra is a cefre készítőjén, illetve adott esetben a bérfőző szakmai igényességén múlik, hogy a házi főzésű párlat végül megfelel-e egyáltalán azoknak a kritériumoknak, amelyeknek alapján az egyáltalán pálinkának nevezhető, illetve mentes-e pl. a cefre azoktól a hibáktól, amelyek gyakorlatilag élvezhetetlenné teszik a párlatot (a cefrét már néhány szem rothadó gyümölcs, vagy egyszerűen a túl hosszú ideig tartó érlelés is elronthatja ilyen mértékben). Így tehát az ellenőrzés a minőségre nem igazán tud kiterjedni, vagyis az továbbra is nagyon változó, és a főző hozzáértésén múlik.
Mi azt gondoljuk, hogy a pálinkafőzés (vagy legalább a gyümölcspárlat készítése általában) egy szakma, amelyben az amatőrök is érhetnek el jó eredményeket, de a képzett, vagy sokéves gyakorlattal rendelkező főzőmesterek a legtöbb esetben alapból jobb terméket tudnak előállítani, és kisebb a hibázás esélye is. Így tehát a (várható) minőség nálunk a kereskedelmi főzdék felé nyomja lefelé a mérleget. Ugyanígy a kereskedelem is szakma, amely szintén többféle móson hatással van a minőségre - ebből a legnyilvánvalóbb az, hogy rossz minőségű terméket a kereskedők saját érdekükben nem vásárolnak.
A házi főzés melletti érv lehet a következő szempont, a hagyományok szerepe: a pálinka régóta nemzeti italnak számít, mindig jelentős volt a házi főzés (hiszen a hullott, de nem rothadó gyümölcs egyik hasznosítási módja is ez), a pálinka a házipatikák egyik "hozzávalója" is volt, érthető hát, hogy a házi főzés és a házipálinkával feldobott társasági események (pl. disznóölés) benne vannak a magyar ember gondolkodásában és életvitelében mind a mai napig. Azt gondoljuk, hogy a pálinkafogyasztás általában társasági esemény, és a hagyományos társasági események esetében (a disznóölés mellett pl. a lakodalom) helye van a hagyományos módon készült italnak is. Így ez a pont a házi pálinkafőzőké lesz még úgy is, hogy azért az utóbbi két évtizedben egyre több kereskedelmi főzde is e hagyomány részesévé válik hosszú fennállási ideje révén.
Manapság azonban emellett a fogyasztók új rétege jelent meg, akik elvárják a stabil minőséget, ezzel adva meg a módját a társasági eseménynek és ünnepeknek - őket viszont nem tudja kiszolgálni a "háziipar". Egyfelől nincs mindenkinek beszerzési forrása, vagy az nem ismert számára, másfelől házi főzésben jó eséllyel ingadozóbb a minőség. Így szükség van a kereskedelmi főzdékre, valamint - mivel nem mindegyikük foglalkozik kiskereskedelemmel - a termékeiket közvetítő kereskedőkre is. Mi ezt a modellt képviseljük, lévén ennek a piaci szegmensnek egyik szereplője. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy egy idő után beáll az egyensúly és a kereskedelmi forgalomban kapható, illetve házi főzésű pálinkák együtt fogják kiszolgálni a hazai igényeket.
Az ismert márka szerinti keresés csak kereskedelmi főzdék esetében kerülhet szóba, hiszen megfelelő mennyiségű árut feltételez, ami az országos piacot tekintve azért nem 100 liter alatti éves termelést feltételez. Megszokott beszerzési forrás persze lehet a szomszéd, ismerős, vagy éppen munkatárs is.
Végül az ár, ami egyben kezdete az összefoglalónknak:
Nem vitás, hogy az adómentesség miatt a házi főzés árelőnyben van, és ez behozhatatlan. Ebből a szempontból a kereskedelmi főzdék hátrányban vannak és lesznek.
Amit a kereskedelmi főzdék és a kereskedő nyújtani tudnak, azok olyan természetű előnyök, amelyek a pálinkafogyasztók elégedettségét növelik és speciális szakértelmen alapulnak. Ide tartozik a stabil minőség, ami csak kereskedelmi mennyiségben történő értékesítést feltételező beruházásokkal valósítható meg, az állandó elérhetőség, amit a termelő és a kereskedő készletei biztosítanak, a gyorsaság, amit a kereskedő által szervezett logiszika adhat, és végül az élmény, amit az igényes fogyasztók közösségéhez való tartozás és a minőségi pálinka fogyasztása, mint ünnepi alkalom kísérője, vagy alkalom az ünneplésre ad. Ilyen továbbá a bőséges választék is, ami alatt a sokféle gyümölcsből készülő párlatokat értjük, és ami csak kereskedelmi mennyiségű termeléssel biztosítható. A nem "hagyományos" (a hagyományost értsd: barack, szilva, alma, körte, szőlő (törköly), esetleg meggy) gyümölcsökből (birs, málna), esetleg vadon termő gyümölcsökből és termésekből (kökény, som, csipkebogyó, vadcseresznye) készülő pálinkák készítése annyira munkaigényes és adott mennyiségű párlat előállítása annyira sok gyümölcsöt igényel, hogy házi készítésük nem is jellemző, ezért ebből a forrásból nem szerezhetők be.
Mi azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a kereskedelmi főzdék által nyújtani tudott előnyökben mindenki részesüljön, aki közösségünk tagja és vásárlónk lesz. Mivel a személyes élményre alapozunk és választékunkat folyamatosan bővítjük, nem zárkózunk el attól, sőt, szeretnénk elérni, hogy eddig ismeretlen főzőmesterek termékei is kínálatunk részévé váljanak. Hiszünk ugyanis a fejlődésben, és ezáltal a két szegmens átjárhatóságában.
